Magyar megmaradásfejlesztés alatt

Visszatérés az eredetekhez

Társadalmi vetületek

Gondoljunk csak az inkvizícióra. Egy szeretetre épülő vallást sikerült az ellenkezőjére fordítani, és esze-veszett gyilkolásra felhasználni. A középkor arra is példát mutatott, hogy az iszlám tanait nem csak a hit, de birodalomépítésre is fel lehet használni.
A modern, az újkor sem jobb. Megtapasztalhatta a világ Nietzsche "ember feletti emberének" Übermensch-é tételét. E szellemi rablásnak és ferdítésnek az eredménye sok millió ember halála lett. A szocializmus eszméjének kiforgatásával óriási néptömegeket lehetett félre vezetni. Még ma is sokan hisznek benne, pedig "országlása" több mint százmillió ember elpusztítását okozta. A mai zsidó állam szintén szellemi, vallási alapon talál igazolást arra, hogy másodrendűként kezelje Izrael palesztin lakóit.

Mindez miért következhet be?

Mert minden eddigi filozófiában, ideában találtak olyat, mely igaz volt, s ezt érezték is az emberek. Ez adott lehetőséget az hamis részek elfogadására is.

És itt egy merész kérdést kell feltennünk, melyet a mai világ nem fogad el, hiszen egy axiómát kérdőjelezünk meg. Még is fel kell tennünk, hiszen elméleti kérdésről van szó. A tudomány pedig, nem tűrheti, hogy politikai megfontolások kerüljenek feje fölé. Akármilyen kellemetlenek és veszélyesnek tűnő kérdések is ezek. Hol tartana ma a világ, ha a középkori tiltásnak megfelelve, nem boncoltak volna halottakat, hogy az emberi testet jobban megismerjék? A boncnokok akkor tabukat döntöttek.

Tehát tegyük fel mi is a mai - a civilizált világban - tabunak számító kérdést.
Rosszat tettek-e a felsoroltak elkövetői, vagy csak a Föld - és a szükségszerű változások -törvényszerűségeinek megfelelően cselekedtek?
Vajon ez az emberiség fejlődésének velejárója, -amelyet a ma megszokott logika szerint elutasítunk - vagy csak legitimálást próbáltak szerezni különböző félremagyarázott tanokkal, filozófiákkal?

E kérdéseknek a megválaszolására feltétlen kényszert érzek magamban. Porszemként nem is igazán tudok más magyarázatot adni erre a kísérletre, minthogy belső feszültség szorít ebbe az irányba. Ha a sok kérdésből csak egyre is sikerül egyértelmű választ adni, már megéri!

Induljunk hát el. De vajon honnan és merre?

Mivel kérdéseit a jelen vetíti elénk, hát innen.
Válasszuk a ma leginkább preferált kérdését: a terrorizmust.
Sokan azt mondhatnák: de hiszen ez politikai kérdés!
Nem az!

Mutatja ezt a meghatározás hiánya is. Hiába ültek le a világ minden részéből, ismert személyiségek - politikusok - meghatározni tartalmát, képtelenek voltak rá. Nem egyszerűen a saját oldaluk képviselete miatt, hanem mert filozófiai kérdésről van szó. Ellentéteik politikaiak, a megoldás azonban más síkon helyeződik el.

A terror ugyanis csak politikai lehet, vagy erkölcsi, gazdasági és vallási is?

Nem is volt véletlen, hogy az amerikaiak azonnal mentegetőztek, hogy nem iszlám ellenes harcot kívánnak folytatni. Ezzel maguk ismerték el azt, hogy több vetületről lehet szó, melyek közül az egyiket kizárták.

Így azonban azonnal feltehető a következő kérdés: csak a jelenlegi politikai terrorizmus létezik, vagy megélünk-e más terrorizmust is, mely esetleg még rosszabb?
Lehet, hogy annak elszenvedői nem tudják megjeleníteni szenvedésüket, pedig az övék nagyobb?
Egyáltalán, minek alapján lehetne és kellene rangsorolni?
Szorító kérdések egyenlőre válasz nélkül.

Ma egyébként is egy felfordult világban élünk, amikor minden viszonylagossá vált. Kis hazánk is eljutott addig, hogy egyre többen teszik egy minősítés mellé, hogy mihez képest? Romlott a lakosság helyzete. Mihez képest?
Romlott az egészségügy állapota. Mikorihoz képest?
Romlott az ifjúság helyzete. Mihez képest?
Romlottak természeti adottságaink. Mihez képest?

A teljes viszonylagosság, azaz a bizonytalanság állapotában élünk, és ez nem jó. Ha egy ember, egy társadalom elbizonytalanodik, az azt is jelenti: nem biztos a jövőjében. Nem talál egy célt, melyért bizonyosan érdemes dolgozni és élni. A pszichológiából tudjuk: így kisebb teljesítményre lesz képes. Találnunk kell valami biztos pontot, melyhez cselekedeteinket igazíthatjuk.

Sokszor halljuk, hogy nem jó irányba haladunk, kizsigereljük a környezetünket. Oly mértékű szennyezést végzünk, mely ellenünk fordulhat. Az emberiség egyre inkább feléli saját létalapjait. Azt bizton állíthatjuk: van egy-két feltétel, mely nélkül nem élhetünk. Sem mi, sem az élelmezésünket szolgáló élőlények. Mivel létfenntartásunkhoz tartoznak, kezdjük innen.

Az emberiség fejlődését azon szoktuk lemérni, hogy egy-egy kor milyen mértékben tudja a szükségleteket kielégíteni. Fejlett országoknak, kultúráknak azokat tekintjük, ahol legalább nem halnak éhen az emberek. Ahol mindenkinek megvan a mindennapi betevő falatja. Sőt annál fejlettebbnek mondunk egy országot, társadalmat, minél több "értéket", árut tud előállítani a szükségletek kielégítésére.

A fejlett, nyugati országok ma már elmondhatják magukról, hogy polgáraiknak biztosítani tudják a létszükségleti cikkeket, melyeket vagy fizetésből, vagy - rosszabb esetben - segélyekből meg tudnak venni. Van egy védett hely, ahol lakhatnak, megvan a ruhájuk és ehetnek. Sőt, általában tanulhatnak is, de ez már egy másik kérdéskör is.

Ez nem így volt a "sötét" középkor végéig. A nyomor, az elnyomás, az éhínség, a járványok sokszor megtizedelték a lakosságot. A Nagy Francia Forradalom azonban óriási változást hozott. Szabadságot, testvériséget és egyenlőséget hirdetett. Új társadalmat, mely elhoz egy emberibb jövőt. Meghirdette, hogy az egyének cselekvési szabadsága létrehozhatja azt a társadalmat, mely biztosítja mindenkinek a boldogulást. Az egyén szabadsága gyorsabb fejlődést tesz lehetővé, mert a szabad egyénnek módjában van racionális döntéseket hozni.

A korábbi rend hibája épp az volt, hogy a döntéshozó rétegek, rendek, uralkodók - a való világtól elszakadva - irracionális döntéseket hoztak. Ha minden polgár szabad akaratúvá válik, sorsának alakulásáról maga dönthet. Sőt, az egyenlőség lehetővé teszi a közösséget érintő kérdésekben a közösségi döntéseket, az egyenlő értékű szavazatok alapján. Az egyén társadalmi és gazdasági döntéseit semmi más nem fogja meghatározni, mint az ésszerűség. Ennek segítségével gyorsulni fog mind az egyéni, mind a társadalmi fejlődés. Az ésszerű döntések értelemszerűen kiszorítják, eredménytelenné teszik az irracionálist, hiszen azoknak hozadéka alacsonyabb.

E gondolkodás nagy fejlődésnek indította a világot. Mára az egyén fontossága és szabadsága megkérdőjelezhetetlen dogmává vált. Hiszen a világnak azon a részén, ahol e szerint élnek elképesztő fejlődés mutatkozott. A szegénységet, illetve a nyomort, az éhhalált - mely elpusztíthatná a piedesztálra emelt egyént - sikerült visszaszorítani, illetve megszüntetni.

A beteljesült cél felhatalmazta hirdetőit a megfellebbezhetetlenségre. Olyanok lettek mai hirdetőik, mint amilyenek régen a pápák voltak: megkérdőjelezhetetlenek. Az eszme szintén. Pedig már tapasztaltuk, hogy ez nem vezet jóra és nem is feltétlenül igaz. A fejlődés ugyanis változást is jelent. Márpedig a változás elképzelhetetlenné teszi az egyes tételek érvényességének megváltoztathatatlanságát.

Hogy egyszerű legyek: egyes fizikailag szilárd anyagok hevítésre légnemű halmazállapotot vesznek fel. Innentől kezdve nem érvényes rájuk a szilárdanyag fizika törvényei. Ahhoz, hogy az legyen, előbb újra szilárd halmazállapotúvá kell válniuk. A vízgőzre az aerodinamika hat, a vízre pedig, a folyadékokra érvényes fizikai törvények.

Ezen analógiáján keresztül feltételeznünk kell: az emberiség története során is bekövetkezhetnek olyan változások, melyek az addig érvényes feltételek helyett újakat léptetnek életbe. Tehát a fenti elveket - szabadság, egyenlőség, testvériség - sem kiálthatjuk ki "örökérvényűeknek", és a legfontosabbaknak. Minden egyéb elvet maga mögé utasítónak.

A fogyasztói társadalom gazdasági "csodája" >>

<< Kérdések sora